Az AI-mód kérdései ott vannak a Search Console-odban — csak nem ott, ahol keresed

Ha valaha megnyitottad a Search Console generatív AI-jelentését, és csalódottan zártad be, mert kulcsszavakat kerestél benne, van egy jó hírem. Az AI-mód kérdései valóban elérhetők, csak nem abban a jelentésben, hanem a régi, megszokott teljesítményjelentésben. És van benne egy csavar: az AI-módban feltett kiegészítő kérdések önálló kulcsszóként jelennek meg, ezért olyan szavakat láthatsz a listádon, amelyek első ránézésre hibának tűnnek. Ebben a cikkben megmutatom, hol keresd őket, hogyan ismerheted fel, és mit rontasz el, ha nem tudsz róluk.

Hol vannak valójában az AI-mód adatai?

Kezdjük a félreértéssel, mert ez a leggyakoribb.

A Search Console-ban két különböző dolog van. Az egyik a generatív AI-jelentés, amelyről korábban külön írtam: ez megmutatja, hányszor jelent meg az oldalad a Google AI-felületein. Kulcsszóadat viszont nincs benne. Ez nem hiba, és nem beállítás kérdése, egyszerűen nem tartalmaz lekérdezéseket.

A másik a jó öreg teljesítményjelentés, amelyet évek óta használsz. Ebben pedig ott vannak az AI-mód adatai is, a normál keresési adatok közé keverve.

Ezt 2026. augusztus 6-án a Google részéről John Mueller is megerősítette, amikor egy szakmai felvetésre válaszolt. A Search Engine Roundtable beszámolója szerint Mueller így fogalmazott: a Search Console az AI-összefoglalókról és az AI-módról szóló információt az általános teljesítményjelentésben szerepelteti.

Rögtön tegyünk hozzá egy fontos pontosítást, mert könnyű ezt szenzációként olvasni. Ez nem új funkció. A Google korábban is így működött, és a szakma évek óta próbálja szűrni a beszélgetős hangvételű kérdéseket a saját jelentéseiből. Ami augusztus 6-án új, az a hivatalos megerősítés és egy nagyon szemléletes példa.

Miért jelenik meg az „igen” kulcsszóként?

A példa, amely az egészet elindította, a következő volt. Anastasia Kourou szakértő olyan kifejezéseket vett észre a saját teljesítményjelentésében, amelyeknek kulcsszóként semmi értelmük: yes, yes go on, yes, pricing. Vagyis „igen”, „igen, folytasd”, „igen, az árazást”. Valódi megjelenítési és kattintási adatokkal.

Ez nem adathiba. A magyarázatot a Google saját dokumentációja adja meg, szó szerint:

Ha a felhasználó kiegészítő kérdést tesz fel AI módban, akkor alapjában véve új lekérdezést hajt végre. Az új válaszban szereplő valamennyi megjelenítés, pozíció és kattintási adat az új felhasználói lekérdezésből származónak számít.

Ez a mondat a teljesítményjelentés hivatalos súgójában szerepel, nem szakmai blogban. Érdemes végiggondolni, mit jelent ez a gyakorlatban.

Az AI-mód beszélgetés. A felhasználó feltesz egy kérdést, kap egy választ, aztán rábök arra, hogy „igen”, vagy azt írja: „és mennyibe kerül?”. A Google szempontjából ez a második megnyilvánulás teljesen új lekérdezés — és minden hozzá tartozó adat oda kerül. Az eredeti, értelmes kérdés és a rá épülő kiegészítés két külön sorban szerepel a jelentésedben, a második sor pedig önmagában érthetetlen.

Mit rontasz el, ha ezt nem tudod?

Három hibát láttam eddig ebből, és mindhárom drága.

Az első a törlés. Megnyitod a jelentést, látsz értelmetlen kifejezéseket, és úgy döntesz, hogy ez szemét, ezért kiszűröd. Ezzel viszont éppen azt a nyomot dobod ki, amely megmutatja, hogy az oldaladat AI-beszélgetés közben mutatták meg valakinek.

A második a túlértelmezés, és ez a veszélyesebb. Ha az „igen” bekerül a legjobb kulcsszavaid közé, könnyű arra jutni, hogy erre a szóra érdemes tartalmat készíteni. Nem érdemes. Ez a szó nem keresési igény, hanem egy beszélgetés közbenső lépése.

A harmadik a jelentéskészítés. Ha ügyfélnek vagy vezetőnek adsz át havi kimutatást a legjobb kulcsszavakról, és a listán ott ül három olyan tétel, amelyet nem tudsz megmagyarázni, azzal a saját szavahihetőségedet koptatod. Egy mondat a jelentés alján megoldja: ezek AI-módból érkező kiegészítő kérdések.

Hogyan ismered fel őket magyarul?

Itt őszintének kell lennem: a dokumentált példák angol nyelvűek, és nem mértem meg, pontosan milyen magyar kifejezések jelennek meg így. Amit tudok, az a mechanizmus, nem a magyar szólista.

A mechanizmusból viszont következik, mit keress. Nyisd meg a teljesítményjelentés lekérdezéslistáját, és nézd át a legrövidebb kifejezéseket. Két gyanús csoport van.

Az egyik: az önmagában értelmetlen, rövid megerősítések. Magyarul ilyen lehet az „igen”, az „oké”, a „folytasd”, vagy egy puszta „és?”. Ha ilyet látsz megjelenítési adattal, jó eséllyel egy beszélgetés második lépése.

A másik: a hosszú, teljes mondatos, beszélgetős kérdések. Ezek régebb óta ismertek, és a szakma ezekből próbálta kikövetkeztetni az AI-felületek jelenlétét. Erről a kérdés formájú címsorok kapcsán már írtam: a kérdésként feltett keresés nem újdonság, csak most már tudjuk, hova könyveli a Google.

Amit ne csinálj: ne szűrj automatikusan karakterszám alapján. A rövid kifejezések között valódi márkakeresések is vannak, és ha vakon vágsz, a saját nevedet is kidobod.

Mit ne olvass ki ebből?

Négy korlátot érdemes kimondani, mert enélkül ebből is túl erős következtetés lesz.

Először: nem lehet megmondani, hogy a lekérdezéseid hány százaléka jön AI-módból. A Google nem jelöli meg őket, és nincs olyan szűrő, amellyel szétválaszthatnád őket. Csak sejteni tudsz, mintázat alapján.

Másodszor: attól, hogy egy kifejezés rövid és furcsa, még nem biztos, hogy AI-módból származik. A Search Engine Roundtable is feltételezésként fogalmaz, és ez korrekt. Én sem tudom bizonyítani egyetlen konkrét sorról sem.

Harmadszor: ez nem helyettesíti az AI-láthatóság mérését. Azt mutatja meg, mi történt a Google felületein — arról semmit nem mond, mit válaszol rólad a ChatGPT vagy a Perplexity. Arról, hogy az ingyenes tesztelők mit mérnek valójában, külön írtam.

Negyedszer, és ezt magyar szemmel érdemes kétszer elolvasni: az összes idézett megfigyelés angol nyelvű keresésekből származik. Az, hogy az AI-mód Magyarországon mit idéz és mit hagy ki, önálló kérdés, és nem következik ebből az adatból.

Mit csinálj a héten?

Tíz perc az egész, és nem kell hozzá semmilyen fizetős eszköz.

Nyisd meg a Search Console teljesítményjelentését, állítsd be az elmúlt három hónapot, és rendezd a lekérdezéseket hossz szerint — vagy egyszerűen görgess végig a listán, és keresd a rövid, értelmetlen tételeket. Ha találsz ilyet, most már tudod, mi az.

Utána nézd meg ugyanezt a másik irányból: keresd a hosszú, teljes mondatos kérdéseket. Ezek a tartalmad valódi aranybányái, mert szó szerint megmutatják, hogyan kérdez rólad egy ember, amikor beszélget. Ezekre érdemes külön válaszoló szakaszt írni az oldaladon.

Végül tegyél egy mondatot a saját havi kimutatásod aljára arról, hogy a rövid, furcsa lekérdezések AI-módból érkező kiegészítő kérdések. Ez a mondat nem méréstechnika, hanem szakmai hitelesség.

Ma már nem az a kérdés, hogy megjelensz-e az AI-felületeken — hanem az, hogy észreveszed-e, amikor megjelensz.

Gyakori kérdések

Hol látod a Search Console-ban az AI-mód kérdéseit?

A régi, megszokott teljesítményjelentésben, a normál keresési adatok közé keverve — nem a külön generatív AI-jelentésben. Ez a különbség a leggyakoribb félreértés: a generatív AI-jelentés a megjelenéseidet mutatja a Google AI-felületein, de lekérdezéseket nem tartalmaz. A Google részéről John Mueller 2026 augusztusában megerősítette, hogy a Search Console az AI-összefoglalókról és az AI-módról szóló információt az általános teljesítményjelentésben szerepelteti.

Miért jelenik meg az „igen” kulcsszóként a jelentésedben?

Mert az AI-mód beszélgetés, és a Google minden kiegészítő kérdést önálló lekérdezésként kezel. A teljesítményjelentés hivatalos súgója szó szerint így fogalmaz: „Ha a felhasználó kiegészítő kérdést tesz fel AI módban, akkor alapjában véve új lekérdezést hajt végre. Az új válaszban szereplő valamennyi megjelenítés, pozíció és kattintási adat az új felhasználói lekérdezésből származónak számít.” Ezért ül a listádon önálló sorként egy önmagában értelmetlen szó, valódi adatokkal.

Új funkció ez, amit 2026 augusztusában kapcsoltak be?

Nem. A Search Console korábban is így kezelte ezeket az adatokat, és a szakma évek óta próbálta a beszélgetős hangvételű kérdésekből kikövetkeztetni az AI-felületek jelenlétét. Ami 2026. augusztus 6-án új, az a hivatalos megerősítés a Google részéről, és egy konkrét, szemléletes példa arra, hogyan néznek ki ezek a sorok a gyakorlatban. Érdemes ezt pontosan látni, mert a hír több helyen új funkcióként jelent meg.

Ki kell szűrnöd ezeket a furcsa lekérdezéseket?

Ne szűrd ki őket automatikusan. Ha törlöd a rövid, értelmetlennek tűnő kifejezéseket, éppen azt a nyomot dobod ki, amely megmutatja, hogy az oldaladat egy AI-beszélgetés közben mutatták meg valakinek. A karakterszám alapú automatikus szűrés külön veszélyes, mert a rövid kifejezések között valódi márkakeresések is vannak, és azokat is kidobnád. Ehelyett jelöld meg őket, és tedd egy mondattal érthetővé a saját kimutatásodban.

Készíts tartalmat arra a kulcsszóra, hogy „igen”?

Nem. Ez a szó nem keresési igény, hanem egy beszélgetés közbenső lépése, ezért tartalomtervezésre alkalmatlan. A jelentés valódi haszna a másik irány: a hosszú, teljes mondatos, beszélgetős kérdések. Azok szó szerint megmutatják, hogyan kérdez rólad egy ember, amikor beszélget — és ezekre érdemes önálló, válasz-előszor felépítésű szakaszt írni az oldaladon.

Megtudod ebből, hogy a forgalmad hány százaléka jön AI-módból?

Nem, és ezt fontos kimondani. A Google nem jelöli meg ezeket a lekérdezéseket, és nincs olyan szűrő, amellyel szétválaszthatnád őket a normál keresésektől. Csak mintázat alapján sejthetsz. Emellett a nyilvánosan dokumentált példák angol nyelvű keresésekből származnak, a magyar megfelelőikről nincs mérés — a mechanizmus ismert, a magyar szólista nem.

Források