Augusztus 30-tól az EU-ban másképp hat a Google kézi művelete

A Google augusztus 28-án, pénteken tett közzé egy rövid bejegyzést egy változásról, amely augusztus 30-án lépett életbe. A lényege: a „site reputation” szabály megsértéséért kiszabott kézi művelet mostantól mást jelent annak, aki az Európai Gazdasági Térségből keres, mint annak, aki azon kívülről. Magyarország az EGT tagja, tehát a magyar keresésekre is vonatkozik. Nem bírságról van szó, és a Google egy szóval sem említette az AI-válaszokat. Egyetlen büntetési mechanizmus működik kétféleképpen — megmutatom, mit jelent ez a te oldaladra nézve.

Mi változott pontosan, és mikor?

Két dátum tartozik ehhez az ügyhöz, és érdemes külön tartani őket. A bejelentés 2026. augusztus 28-án, pénteken jelent meg a Google Search Central blogján, „Update to the Site Reputation Policy” címmel, a Google Search Quality csapatának aláírásával. A változás viszont a szövege szerint augusztus 30-án lépett életbe — vagyis a cikk írásakor néhány napja él.

Ugyanezen a napon a Google saját, dátumozott dokumentációs változásnaplójába is bekerült egy „August 28” keltezésű bejegyzés „Updated the site reputation policy” címmel, ezzel az indoklással: módosították a jogérvényesítési megközelítésüket az Európai Gazdasági Térségen belül. Nem csupán blogposztról van tehát szó: a hivatalos irányelvoldal szövege is megváltozott.

A bejegyzés érdemi mondata így szól saját fordításomban: augusztus 30-tól a site reputation szabály alapján kiszabott kézi műveleteknek más lesz a hatásuk azok számára, akik az EGT-ből keresnek, mint azok számára, akik azon kívülről. A szétválás pedig konkrét:

A Google egy mondatot még odatesz, és ez mondja a legtöbbet: mivel sok oldalt a világ minden részéről néznek, előfordulhat, hogy egy oldalra kiszabnak kézi műveletet, de a változás csak az EGT-n kívüli felhasználóknak megjelenő találatokat érinti. Ugyanaz az oldal, ugyanaz a döntés, kétféle találati lista.

Mi ez a site reputation szabály, és kit büntet vele a Google?

A Google saját megfogalmazása szerint a szabályt 2024-ben azért vezették be, hogy megállítsanak egy gyakorlatot: harmadik fél tartalmát azért teszik közzé egy megbízható oldalon, hogy kihasználják annak jó hírnevét, és ezzel jobb helyezést érjenek el a Keresőben. A szakmai zsargon ezt „parazita SEO”-nak hívja — a Google is ezt a nevet használja a saját közleményében, ahol a példa is szerepel: egy csaló gyorskölcsön-oldal fizet egy tekintélyes portálnak, hogy közölje a tartalmát és a linkjeit.

Az irányelv a Google spamre vonatkozó irányelvei között él, és most már tartalmazza az EGT-s kettéválást is. Két dolgot érdemes innen kiemelni. Az egyik, hogy nem automatizmusról van szó: ha a Google azt észleli, hogy a webhelyed egy része beleütközhet a szabályba, emberi felülvizsgálat következik. A másik, hogy az EGT-n belüli kezelést az irányelv is leírja: az érintett oldalak a fődomaintől elkülönülten kategorizálódhatnak, és nem esnek a kézi művelet hatálya alá, így a webhely különböző részei egymástól függetlenül, a saját érdemeik alapján rangsorolnak. A dokumentáció példája szemléletes: a kaszinós tartalom kaszinós tartalmakkal versenyez.

Egy névtani megjegyzés, hogy a régebbi cikkekben ne keveredj össze: 2024-ben ez „site reputation abuse” néven futott, ma „site reputation policy” a neve. Ugyanaz a szabály.

Miért pont az EU-ban lett más?

Mert a Google nem magától jutott ide. Az Európai Bizottság 2025. november 13-án hivatalosan eljárást indított annak vizsgálatára, hogy a Google tisztességes, észszerű és megkülönböztetésmentes hozzáférési feltételeket alkalmaz-e a kiadók webhelyeire — ez a digitális piacokról szóló rendeletből (DMA) fakadó kötelezettsége. A Bizottság szerint a megfigyelésük arra utalt, hogy a Google éppen a site reputation abuse szabályára hivatkozva sorolja hátrébb a kiadók tartalmait, amikor azok kereskedelmi partnerek anyagait is közlik.

A Google ugyanaznap élesen visszautasította a vizsgálatot: a közleményük szerint az eljárás félrevezetett, és milliónyi európai felhasználónak árthat. Bő kilenc hónappal később mégis változtattak. Az augusztus 28-i bejegyzés első érdemi mondata így indul: az Európai Bizottsággal folytatott egyeztetést követően módosítják a jogérvényesítési megközelítésüket az EGT-n belül, és pontosítják a szabály alkalmazásának szempontjait. A fenntartásukat is odaírják: továbbra is aggódnak amiatt, hogy a DMA túlzottan tág alkalmazása megakadályozhatja őket a találati listát fenyegető valós veszélyek kezelésében.

A Search Engine Land augusztus 28-i cikkében egy Google-szóvivő ezt tette hozzá: kiállnak a szabály mellett, de megegyeztek abban, hogy az európai felhasználóknál módosítják a jogérvényesítést. Ez tehát nem a szabály visszavonása, hanem a büntetés hatásának területi szűkítése.

Magyarországra is vonatkozik ez egyáltalán?

Igen, de a pontos megfogalmazás számít. A Google sehol nem említi Magyarországot. Végig „European Economic Area (EEA)” szerepel a szövegben, magyarul Európai Gazdasági Térség. Magyarország nem azért van benne, mert a Google megnevezte volna, hanem azért, mert tagja ennek a térségnek.

Ezt nem nekem kell megállapítanom: a Google saját bejegyzése az Eurostat glosszáriumára hivatkozik az EGT meghatározásaként. Az az oldal pedig kimondja, hogy az EGT az Európai Unió tagállamaiból és három EFTA-országból (Izland, Liechtenstein, Norvégia) áll, összesen 30 országból — és a felsorolásban ott van Magyarország is, HU jelöléssel. Ennyi a magyar érintettség pontos alapja, se több, se kevesebb.

Mit jelent ez, ha egy versenytársad vásárol helyet egy nagy oldalon?

Azt, hogy ha ezt észreveszed és bejelented, a magyar találati listán nem ugyanaz fog történni, mint amit egy amerikai esettanulmány mutat. A kézi művelet ott közvetlenül lenyomja az érintett oldalrészt. Itt a Google szövege szerint a hatása nem érvényesül; az érintett szakasz ehelyett elkülönülhet a rendszereikben, és idővel önállóan rangsorol.

Két szót érdemes aláhúzni. Az egyik az „idővel”: ez nem azonnali esemény, hanem folyamat, és a Google nem ad hozzá időtávot. A másik az „önállóan”: az elkülönítés nem azt jelenti, hogy a tartalom eltűnik, hanem azt, hogy nem viheti tovább a befogadó oldal felépített hírnevét — a vásárolt szakasz a saját súlyával versenyez.

A gyakorlati tanulság hétköznapi: a bejelentés a magyar keresésben lassabb és halkabb eredményt hoz, mint amit a nemzetközi példák sugallnak. Ha eddig arra vártál, hogy egy manipulatív aloldal eltűnjön a magyar találatok közül, ezt a várakozást igazítsd ki. Amiért dolgozni kell, az nem változott: az első hely a Google-ben önmagában már régóta nem elég.

Mikor nem vonatkozik rád ez a szabály?

Ez a rész sok cégnek fontosabb, mint maga a hír: a „harmadik fél tartalma” elsőre ijesztően hangzik. A Google dokumentációja tételesen felsorolja, mi az, ami nem ütközik a szabályba: a hírügynökségi és sajtóközlemény-szolgáltató oldalak; azok a hírkiadók, amelyek más hírkiadóktól vesznek át tartalmat; a felhasználói tartalomra épülő felületek, például egy fórum vagy a hozzászólás-rovat; a rovatok, véleménycikkek és más szerkesztői munkák; valamint azok az advertorial vagy natív hirdetési jellegű tartalmak, amelyek célja az, hogy közvetlenül az olvasóhoz jussanak el, nem pedig az, hogy a rangsorolást befolyásolják. A megfelelően kezelt partnerlinkek és a beágyazott hirdetési egységek szintén ide tartoznak.

Amit a Google ellenpéldaként hoz, az sokkal szűkebb eset: egy oktatási oldal, amely gyorskölcsönök fizetett értékeléseiről közöl aloldalt harmadik féltől, aki ugyanazt az oldalt szétteríti a weben; vagy egy egészségügyi oldal, amely gyenge minőségű, a webhelybe nem integrált „legjobb kaszinók” hirdetési oldalt fogad be azért, hogy a befogadó oldal jelzéseivel jobban rangsoroljon.

Vagyis: ha PR-cikket vásárolsz egy szakportálon, az önmagában nem ütközik a szabályba. A határvonalat nem a fizetés húzza meg, hanem a szándék — az, hogy a tartalom az olvasónak szól-e, vagy csak a rangsornak.

Mit tehetsz, ha téged ér kézi művelet?

Az útvonal nem változott, és mind a három lépés magyarul is dokumentált. Először: a Google a „Kézi műveletek” jelentésben és a Search Console üzenetközpontjában értesít, ha kézi művelet van érvényben a webhelyeden. Ez azért fontos, mert a Google szövege szerint az értesítés akkor is megérkezik, ha a hatás az EGT-ben nem érvényesül. Ha még nem néztél rá a Search Console-ra ilyen szemmel, kezdd ott — a Search Console amúgy is többet mond a láthatóságodról, mint gondolnád.

Másodszor: ha úgy látod, tévedésből kaptad, felülvizsgálati kérelmet nyújthatsz be — ebben azt kéred a Google-tól, hogy nézze át újra a webhelyedet, miután a jelzett hibákat kijavítottad.

Harmadszor, és ez az újdonság: a Google bejegyzése szerint az arra jogosult webhelyek a felülvizsgálati kérelmet követően közvetítői eljárásba is vihetik a vitát. A Google Search Mediation Scheme a DMA 6. cikk (12) bekezdése alapján működik, a kezelésével a Google a CEDR-t bízta meg, és az üzleti felhasználóknak ingyenes. A feltételek szigorúak: EGT-ben működő üzleti felhasználónak kell lenned, a vitát előbb a Google saját fellebbezési útján kell megjárnod, és egyedi hitelesítő kódot kell kapnod a Google-tól. A legfontosabb korlát pedig ez: a séma saját leírása szerint nem terjed ki azokra a vitákra, amelyek egy üzleti felhasználó rangsorolásáról, kiemeltségéről vagy helyezéséről szólnak.

Ugyanaz ez, mint a júliusi 890 millió eurós bírság?

Nem, és ezt élesen érdemes elválasztani, mert a két hír öt hét különbséggel érkezett ugyanabból az irányból. A júliusi ügyben az Európai Bizottság pénzbüntetést szabott ki a Google-ra, a saját szolgáltatások előnyben részesítése és a Play-korlátozások miatt; ezt korábban részletesen szétszedtem a 890 millió eurós bírságról szóló cikkben. A mostani ügyben nincs bírság, nincs összeg, és nem a Bizottság döntött: a Google módosította a saját jogérvényesítési gyakorlatát, egy másik, még le nem zárt vizsgálat nyomán. Aki a kettőt egyben kezeli, rossz következtetést fog levonni.

Ez a különbségtétel egyébként visszatérő minta az uniós szabályozásnál: a nagy hír ritkán arról szól, hogy neked mit kell tenned. Ugyanezt a csapdát jártam körül az AI-rendelet halasztásáról szóló írásban is.

Érinti ez az AI-összefoglalót vagy az AI-módot?

Nem tudom, és a Google nem mondta ki. Ez így pontos.

Amit ellenőriztem: sem az augusztus 28-i blogbejegyzés, sem a változásnapló tétele, sem a frissített irányelvszakasz nem említ generatív felületet — se AI-összefoglalót, se AI-módot. A szöveg végig a klasszikus találati listáról és a kézi műveletekről beszél. Ha valaki azt állítja, hogy ettől megváltozik, amit az AI-összefoglaló mutat rólad vagy a versenytársadról, az túllép a forrásokon.

Nyitott kérdésként persze ott van: ugyanaz a jogszabály, a DMA áll a háttérben, amely már a klasszikus találati listát is átrendezte. Hogy ugyanez a területi kettéválás egyszer eléri-e az AI-válaszok felületét, arra ma nincs forrásom. Kérdés, nem hatás.

Mit vigyél haza ebből?

Három dolgot.

Először: az EU-s kereséseknél mostantól két különböző valóság él. Ha nemzetközi esettanulmányból tájékozódsz a Google büntetéseiről, mindig nézd meg, honnan keresett a szerző. Augusztus 30. óta ugyanaz a döntés máshogy néz ki Budapestről és máshogy Chicagóból.

Másodszor: az értesítés akkor is megérkezik, ha a hatás nem. A kézi művelet attól még valós: az EGT-n kívüli forgalmadat továbbra is teljes súllyal érinti. Ha exportálsz, vagy angol nyelvű oldalad is van, ez neked pénz.

Harmadszor: ez a hír a versenytársadról szól, nem rólad. Ha nem vásárolsz aloldalt idegen portálon, és nem adsz bérbe a sajátodból, akkor a te teendőd ebből nulla. Amitől megtalálnak, az változatlan: legyen olvasható az oldalad a botok számára, és nevezd meg magad géppel is értelmezhetően — erről szól a cégnevedről írt cikk, a teljes mérési keretet pedig a módszertan oldalon írom le, dátumozott méréssel.

A szabályozás átrendezi a pályát. A meccset továbbra is az dönti el, hogy van-e mit kiolvasni az oldaladról.

Kindl Dávid · Közzétéve: 2026. szeptember 1.